Befektetési Útmutató

Nagyon fontos, hogy értsük a befektetések kapcsán leggyakrabban felmerülő fogalmakat, ezért már itt elöljáróban tisztázzuk ezeket, miközben a kapcsolódó tévhiteket is eloszlatjuk. 

A befektetés – nagyon leegyszerűsítve – a rendelkezésünkre álló források felhasználása valamely jövőbeni hozam reményében.

Cikkünkben a pénzügyi befektetésekkel foglalkozunk, így például ingatlanhoz, műtárgyakhoz vagy éppen fizikai aranyhoz kapcsolódó befektetésekkel nem. Így mostantól, amikor befektetésekre hivatkozunk a cikkben, akkor a pénzügyi befektetésekre gondolunk.

Mivel nem látunk a jövőbe, ezért a befektetés időpontjában a befektetés kimenetele (eredményessége) gyakran bizonytalan. Ez a bizonytalanság a kockázat, amelyért cserébe hozamot szeretnénk kapni.

Az állampapírok és a bankbetétek hozamát szokták jellemzően a “kockázatmentes hozam” névvel illetni, mivel ezek esetében bár van kockázat, de jellemzően minimális. Az ezeknél nagyobb kockázatot jelentő termékek esetében természetes, hogy a kockázatmentes hozamnál magasabb nyereséget várnak el a befektetők. (Pénzügyi szaknyelvben az elvárt többlethozamot szokták kockázati felárnak is nevezni.)

Tisztázzunk rögtön egy félreértést. Mindannyian hallottunk már a kockázat és a hozam közötti összefüggésről, azonban a legtöbben helytelenül ismerik, így: “Minél magasabb kockázatot vállalunk, annál nagyobb hozamra számíthatunk.”

Az összefüggés helyesen úgy van, hogy a magasabb kockázat nem csak nagyobb hozamot, hanem akár nagyobb veszteséget is eredményezhet! 

Azaz amikor az általunk elfogadhatónak, elviselhetőnek tartott kockázatról gondolkodunk, akkor jusson eszünkbe, hogy a magas kockázat mellett az is benne van a pakliban, hogy veszteség ér minket.

A “spekuláció” és a “spekuláns” (aki ezt a tevékenységet űzi) szavaink napjainkban – sajnos – gyakran pejoratív értelemben merülnek fel, pedig valójában az aktív tőzsdei, értékpapírpiaci kereskedést jelenti. 

Az értékpapírpiaci kereskedőket alapvetően két csoportba – spekulánsok és fundamentális befektetők – oszthatjuk.

Míg a spekulánsok ügyletei általában kifejezetten rövid távúak (pár másodperctől kezdve a néhány hetes, esetleg hónapos időtartamig), addig a fundamentumok alapján kereskedő befektetők gyakran nem is hónapokban, hanem években gondolkoznak.

A spekulánsok a vételi és eladási döntéseiket jellemzően az árfolyam mozgása (vagy valamely ebből kalkulált indikátor) jelzése alapján hozzák meg és nem foglalkoznak azzal, hogy a kereskedett termék (pl. egy vállalati részvény) fundamentális jellemzői milyenek.

A fundamentális befektetők (általában őket nevezzük befektetőnek) viszont pontosan ezen alapvető (fundamentális) tulajdonságok (pl. a cég valós értéke, jövőbeli kilátásai, nyereségtermelő képessége, gazdasági és iparági környezet stb.) alapján hozzák meg a döntéseiket. 

A spekulánsok számára kiemelt jelentőségű a megfelelő belépési és kilépési pontok megtalálása, míg a befektetők számára ugyanez kevésbé fontos, hiszen a fundamentumokon alapuló várakozások általában úgyis évek alatt hozzák meg a várt eredményt.

Kijelenthető, hogy mind a spekulánsi, mind a befektetői szemlélet eredményes lehet, de mindegyik magas szintű felkészültséget és ismereteket igényel. 

Egy befektetési eszköz likviditása azt jelenti, hogy mennyire gyorsan tudjuk eladni és mennyire gyorsan tudunk hozzájutni az ebbe fektetett pénzünkhöz. Nézzünk néhány példát az érthetőség kedvéért.

A bankbetétek nagyon likvid eszközök, hiszen bármikor feltörhetőek és azonnal a rendelkezésünkre áll a bankszámlánkon a pénz.

Egy részvény ennél már kevésbé likvid, mert csak a tőzsdei nyitvatartási időben tudjuk eladni és további két napba telik, hogy a pénzt ki tudjuk utalni a bankszámlánkra. (Ennek okáról a részvényekről szóló alfejezetben lesz még szó.) 

A tőzsdén nem kereskedett értékpapírok (részvények, kötvények) pedig sokkal lassabban, nehezebben eladhatóak, gyakran keresni kell rá vevőt, és jó eséllyel csak a termék valós értéke alatt tudunk kiszállni belőle.

Vannak olyan kifejezetten hosszú távra szóló befektetési megoldások (egyes befektetési alapok), ahol kb. egy hét alatt hozzá tudunk jutni a pénzünkhöz, de ha idejekorán szeretnénk eladni, akkor magas visszaváltási jutalékot (akár 8%-ot) kell fizetnünk.

Amikor a befektetésünk összeállítását tervezzük, akkor mindenképp válasszunk olyan befektetési eszközöket is (pl. bankbetét, államkötvény), amelyeket elsőként törünk fel, ha valamely előre nem látható ok miatt mégis szükségünk volna a pénzük egy részére. Egyrészt, mert ezekből könnyen, gyorsan ki tudunk szállni, de azért is, mert ezeket nulla, vagy minimális extra költséggel le tudjuk zárni.

A befektetési instrumentumokat bemutató fejezetben jelezni fogjuk, hogy az egyes eszközök mennyire gyorsan tehetőek pénzzé, azaz mennyire likvidek.

A befektetések természetükből fakadóan kockázatosak. A piaci, gazdasági és a vállalati működéshez kapcsolódó árfolyamkockázatokra a befektető dolga felkészülni. Az árfolyamok változásából fakadó veszteségeinket ugyanis senki nem téríti meg.

Vannak azonban olyan kockázatok, amelyek rajtunk kívül állnak. Ilyen lehet például a befektetéseinket kezelő pénzintézet csődje, vagy esetleg egy ott történt sikkasztás. Ezekkel kapcsolatban jogszabályi és intézményi szinten történik védekezés.

Az értékpapírjaink biztonságát a Befektető-védelmi Alap (BEVA), míg pénzünkét az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) szavatolja. 

Ha például úgy adódik, hogy csődbe megy a brókercég, amely az értékpapírszámlánkat vezeti és nincsenek meg a rajta lévő részvényeink (egy ilyen helyzet napjainkban azért nem túl valószínű), akkor a BEVA 1 millió Ft értékig teljes egészében, míg az 1 millió Ft feletti rész 90%-ában (de összesen maximum 100.000 euró értékig) kártalanít minket.

Ha ennél a csődbe ment brókercégnél nem csak értékpapírunk, hanem pénzünk is volt (éppen nem volt befektetve), akkor az OBA szintén 100.000 euróig teljes egészében kártalanít bennünket.

Ahhoz, hogy értékpapírokat, pénzügyi befektetési termékeket (kivéve a banki megtakarítások és biztosítói befektetések) tudjunk vásárolni, szükségünk van értékpapírszámlára. Ezt brókercégeknél, bankoknál tudjuk megnyitni. (Banki megtakarítások esetén elegendő egy bankszámla, míg biztosítói befektetési termékek esetén egy biztosítási szerződés.)

Az értékpapírszámla két különleges altípusa a Tartós Befektetési Számla (TBSZ) és a Nyugdíj Előtakarékossági Számla (NYESZ).

A TBSZ számla előnye, hogy adómegtakarítást tudunk elérni vele. 

Ismerjük meg röviden a működését. Csak a megnyitás évében (ezt nevezzük gyűjtőévnek) tudunk rá pénzt befizetni. A számla a gyűjtőévet követően pontosan 5 évig él, majd megszűnik. Kereskedni, értékpapírt vásárolni már a gyűjtőév során is tudunk, egészen a számla megszűnéséig.

A számla megszűnésekor a számlán elért eredményünk (árfolyamnyereség és kapott osztalék) kamatadómentes lesz, azaz nem kell 15% adót fizetni utána.

Az öt év során tudunk róla pénzt levenni, az alábbi szabályok mellett: 

• Ha a 3. év vége előtt vennénk ki pénzt, akkor a számla megszűnik és 15% adót kell fizetnünk az eredményeink után.
• Pontban a 3. év végén bármekkora összeget felvehetünk a számla megszűnése nélkül, ha legalább 25.000 Ft-ot hagyunk rajta. Ekkor már csak a kedvezményes, 10%-os kamatadót kell megfizetnünk.  (Ha megtartottuk a számlát, akkor a fennmaradó összeg és az ahhoz kapcsolódó hozam az 5. év leteltével adómentesen a rendelkezésünkre áll majd.)
• Ha 3. év vége után, de az 5. év vége előtt vennénk fel pénzt, az szintén a számla megszűnését jelenti, de a hozamok után kedvezményes adót fizetünk.
• Az 5. év végén a számla automatikusan lejár és az ezen elért eredmény után nem kell adót fizetni.

A NYESZ számla célja, hogy nyugdíj előtakarékosságra ösztönözzön. A TBSZ-szel ellentétben itt a futamidő teljes hossza alatt bármikor bármekkora összeget befizethetünk, a számla pedig akkor szűnik meg, amikor a tulajdonosa igazolja, hogy nyugdíjas lett és eltelt a nyitás óta legalább tíz év. Két fő előnye van:

• Ezen a számlán elért eredményünk is adómentes (itt kivétel a kapott osztalék). 
• Az állam támogatja a nyugdíj előtakarékosságot azzal, hogy a NYESZ számlánkra befizetett összeg 20%-át (maximum 100.000 Ft-ot) ráteszi erre a számlára. Ennek feltétele, hogy legalább a támogatás összegének megfelelő SZJA-t fizettünk be az adott évben.

A NYESZ-en lévő megtakarításunkhoz is hozzáférhetünk a nyugdíj vagy a 10 év lejárta előtt, de a kapott támogatást 20%-os büntetőkamattal növelten kell visszafizetnünk és a számlán elért nyereség után 15% kamatadót kell megfizetnünk.

Van néhány olyan kérdés, amelyet meg kell válaszolnunk – méghozzá saját magunknak – mielőtt bármilyen befektetéssel kapcsolatos döntést hozunk. A válaszaink segíteni fognak a megfelelő befektetési forma kiválasztásában.

Van egy olyan mondás, hogy csak akkor tudjuk elérni a célunkat, ha van célunk. Cél nélkül próbálkozhatunk ezzel, próbálkozhatunk azzal, de nem jutunk előre, hiszen nincs egy kijelölt pont és egy felé mutató irány amerre haladhatnánk. 

Tehát az első lépés – mint az élet minden más területén is -, hogy megfogalmazzuk a céljainkat a befektetéseink kapcsán.

• Hosszú távra (10-20 év) szeretnénk befektetni, hogy nyugdíjas éveink bőségben teljenek?
• Folyamatosan, gyűjtögetve takarékoskodnánk és fektetnénk be, hogy később (talán 5-10 év múlva) egy ingatlant vásároljunk majd?
• Nyaralásra / iskolára / autóra gyűjtünk és az eddig összespórolt pénzt fektetnénk be, amíg nincs rá szükség?
• Nagyobb összeghez jutottunk és szeretnénk évről-évre csak a hozamokat költeni belőle?
• Biztonsági tartalékot hoznánk létre, amelyhez, ha úgy hozza a szükség gyorsan és könnyedén hozzáférünk, de addig is legalább az értékét őrizze meg?

Természetesen más céljaink is lehetnek, sőt egyszerre akár több célt is kijelölhetünk! Az a fontos, hogy a célok meghatározása segít nekünk (vagy ha tanácsadótól kérünk segítséget, akkor a tanácsadónak), hogy mely befektetési eszköz, milyen kockázatú, illetve milyen időtávú megoldás lesz számunkra ideális.

Lehetséges, hogy már a céljaink meghatározása során megválaszoltuk ezt a kérdést, de ha nem, akkor fontos – minden célunk kapcsán – átgondolni, hogy mikor szeretnénk majd a befektetni szánt megtakarításunkat végül elkölteni. 

Két ok miatt fontos a kérdés:

• Egyrészt, mert minél hosszabb időtávban tudunk gondolkodni, annál “bátrabban” nyúlhatunk a kockázatosabb befektetési eszközök, mint például a vállalati részvények, vagy a részvényeket tartó befektetési alapok irányába.
• Másrészt egész más befektetési eszközöket kell választanunk akkor is, ha csak egy-két évben gondolkodunk, más eszközöket, ha 10+ évben, és szintén más megoldások lesznek ideálisak, ha az időtávot nem tudjuk előre meghatározni (mint pl. egy biztonsági tartalék esetén, amelyre bármikor szükségünk lehet).

Fontos tapasztalat, hogy a megfelelő fundamentumokkal rendelkező vállalkozások részvényei, illetve ilyen részvényeket tartó befektetési alapok hosszabb (minimum 5, de inkább 10 éves) időtávon válhatnak igazán eredményessé.

Rövidebb, vagy bizonytalan időtávú befektetések esetén pedig inkább az államkötvények, bankbetétek, likviditási befektetési alapok jöhetnek szóba. 

Nem kell, hogy már most pontosan kitaláljuk, hogy az egyes céljainkhoz mekkora összeget fogunk rendelni. Nagyságrendileg kell csak ezt meghatározni, mert a rendelkezésre álló összegtől függően más befektetések lehetnek megfelelőek a számunkra.

A legtöbb befektetési forma kisebb összegtől – akár pár tízezer forinttól – elérhető, de vannak olyan befektetési megoldások – néhány befektetési alap, privátbankári befektetési szolgáltatások -, amelyek jóval magasabb összegtől lesznek elérhetőek a számunkra. 

Szintén gondoljunk arra, hogy egy összegben rendelkezésünkre áll-e a teljes befektetni szánt pénz, vagy hónapról-hónapra szeretnénk spórolni valamire?

Állampapírt vagy bankbetétet akár minden hónapban is vehetünk már akár 10 000 Ft-ért is, de egyes befektetési jegyek vásárlása, vagy pl. a biztosítók által kínált egyösszegű befektetések esetén célszerűbb megvárni, amíg egy nagyobb (pár százezer forintnyi) összeg összejön.

Érdemes tudni, ha valamely befektetési célunk kapcsán az oda tervezett megtakarítás összege meghaladja a 10 millió Ft-ot, akkor akár privátbanki befektetési szolgáltatásban is gondolkodhatunk!

Ez egy kiemelten fontos kérdés és egyáltalán nem egyszerű válaszolni rá. A legtöbb befektetéssel foglalkozó írás – szakkönyveket is beleértve – csak felszólít minket, hogy határozzuk meg a kockázatvállalási hajlandóságunkat, de arról nem írnak, hogy miként tegyük ezt. Az alábbi bekezdések gondolatai segítenek abban, hogy az egyes befektetési céljainkhoz milyen kockázat vállalási szintet (alacsony, közép, magas) határozzunk meg.

Hüvelykujj szabály, hogy minél hosszabb távban gondolkozhatunk, annál bátrabban vághatunk bele kockázatosabb -, de természetesen megalapozott – befektetésekbe.

Szintén alapszabály, hogy magas kockázatot csak akkora tőkével vállaljunk, amely részleges (nagyon rossz esetben teljes) elvesztése sem fog életvitel szintű változást okozni számunkra.

A kockázatvállalási hajlandóság meghatározásában az is segít, ha tudjuk mit szeretnénk a megtakarításunkkal kezdeni majd a jövőben. Ha lakásra, vagy a csemeténk iskolájára gyűjtünk, akkor azt a megtakarítást nem célszerű nagyobb kockázatnak kitenni akkor sem, ha a felhasználásáig még több évünk van. 

Ha professzionális, szakmájában jártas szakértő (pl. privátbankár) segít minket a megfelelő befektetési megoldás kiválasztásában akkor szintén felmerülhet, hogy kicsit kockázatosabb ügyleteket vállaljunk.

Ez egy roppant egyszerű, de nagyon fontos kérdés, amelyre a legtöbben egyértelmű választ tudunk adni. A megfelelő befektetési lehetőségek megkeresése és kiválasztása egy külön szakma, amely tudásával jelen pillanatban vagy rendelkezünk, vagy nem. 

Bankbetétet, állampapírt külön szaktudás nélkül, mi magunk is tudunk választani és vásárolni, de ha van olyan befektetési célunk, ahol közepes vagy magas kockázatvállalási hajlandóságot fogalmaztunk meg, akkor – saját szakértelem hiányában – nagyon fontos, hogy a befektetési döntéseket befektetési szakemberek hozzák meg. 

Ha kijelenthetjük azt, hogy értünk a befektetésekhez, akkor is van egy eldöntendő kérdésünk. Vajon van-e időnk és energiánk foglalkozni a befektetéseink folyamatos menedzselésével, figyelemmel kísérésével? Végeredményképp akkor is bölcs döntés lehet egy professzionális szakértőt bevonni, ha mi magunk meg tudnánk hozni a döntéseket, de az időnket és energiánkat inkább más dolgokra fordítanánk.

Folytassuk az előző kérdésnél megkezdett gondolatmenetet és határozzuk el, hogy ki hozza meg a befektetési döntéseinket! Mi magunk szeretnénk a megtakarításaink menedzselésével foglalkozni, vagy inkább másra bíznánk?

Ebben a kérdésben is célszerű a különböző befektetési céljainkat külön kezelni.

 Mi intézünk mindent

Dönthetünk úgy, hogy nem engedünk ki semmilyen döntést a kezünkből.